A bivajlyjlyjlyj éve

  De rég jártam itt. Hehe... Az élet csalódásai a helyzet felismeréséből adódnak. Ez a mondat ragadott meg a régi bejegyzéseket olvasgatva. És milyen igaz.

  Az átmenet: leinte buzgó hívő, aki a fiatalabbakra bukik, aztán kétkedő, valamivel később már tartózkodó, akinek idősebb barátja van és hajj... mennyi minden történt azóta...:P

 Jelenleg elzárkózott vagyok aki munkahelyi flörtöt folytat egy "enyhén" idősebb pasival. Anya nincs odáig a dologért, sőt, egyenesen kihozom vele a sodrából. Sosem nézem a Barátök Közt-öt, de valamelyik nap isteni gondviselésből pont az a rész ment, ahol Emma smacizik Alexxel, vagy kivel, és mutattam neki, hogy látod anya?:D

sok hónap

Hűha, elég régen történt meg utoljára hogy bejegyeztem valamit a blogomba. Ennek oka természetesen nem az, hogy nem történt semmi, inkább az, hogy kedvem sem volt írni az életemről, elég volt számomra benne élni minden egyes nap.

18:32

Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor most leülök írni, az, hogy nagyon szar lehet, ha valakit Mihályfalvi Mihálynak hívnak. Most épp az Angyalok háborúja megy dvd-n, és ő egy szinkronszínész ebben. Itt és most szeretném megragadni az alkalmat, hogy megszólítsam az olvasóközönséget; jól gondoljátok meg, milyen nevet adtok a gyereknek, mert szerencsétlen egy életen keresztül viselni fogja. ( És itt azt az alkalmat is megragadom, hogy megköszönjem felmenőimnek a nevemet, mert eddig még semmi problémám nem származott belőle, sőt tetszik. Mármint ami a keresztnevet illeti. A vezetéknevemet illetően voltak megpróbáltatások.)

Fog

Ma elbúcsúztam az egyik fogamtól. E búcsú nem volt olyan fájdalmas, mint az elmúlt együtt töltött három év, de lelkileg mégis megvisel egy kicsit.

Pillanat

Nagyon érdekes... Mintha a szobámban ott lenne az ördög, aki vádol és szorongat, valahogy ezen a héten minden este sírtam az életemen, de amint kiléptem, már nevettem magamon. Egyesek rossz feng-shui-nak titulálhatják, vagy chi-nek vagy egyébnek.

Népszavazás:S

Ha nem jött volna el a pillanat már régen, hogy kiábránduljak a magyar demokráciából, és az eszmét képviselő kedves pártból, akkor az elmúlt héten elérkezett volna. Kész röhej ez a kampány. Tény, hogy a szocialistáknak van bőr a képükön, és ha van Isten az égben ( márpedig van ), akkor kérdéses, hogy hogy nézheti ezt a bénultságos epilepsziás rohamhoz hasonló vonaglást a politikánkban, de azt még sem hinném, hogy van merszük ezer forintra emelni a vizitdíjat. Ez lehetetlenség. A FIDESZ kicsit elvetette a súlykot ezzel a rémhírrel. Az MSZP meg azzal, hogyha eltörlik a tandíjat, akkor 50%-kal emelik a költségtérítéses tanulók fizetendő összegét. Ezt persze burkoltan, más fórumokon keresztül, de megtette... Ez sem történhet meg. Jobbról, balról ijesztgetik itt az embert, és lassan már nincs is kedvem elmenni szavazni, mert csak arra tudok gondolni, hogy ezek ketten, az Orbán meg a Gyurcsány féle hétvégén együtt teniszeznek valamelyik elit sportlétesítményben a testőrgárdájuk kíséretével....

Deep pression - depresszió?XD

Először is elfordulva önképemtől, azt mondom: ÜDVÖZLET NÉKED! Vagy Önnek. Ahogy tetszik.

Pénteeeek

Hosszú volt a mai nap, ideje leülni és írni egy pár sort. Valahogy érzem a szükségességét. Nem annyira persze, mint hogy kinyissam a Bibliám, és olvassak belőle egy igeverset. Milyen jó hogy eszembe jutattam!!

Zsidó

Hogy fogyaszt-e ( felszedtem pár kilót az ünnepek alatt ((elpirult msn smiley)) ) , vagy egészséges lesz tőle az ember? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rég nevettem már ennyit igazán szívből, mint a mai napon. Először is bennmaradtam a könyvtárban segíteni Csathónak angolból, és miután elment, beálltam a surmókhoz CS-zni. Hiába nem az én világom, hogy körülbelül a semmiről tudnék velük beszélgetni - és akkor még sokat mondtam - ma délután már fájt a hasam a nevetéstől. Mégcsak nem is szimpatikusak, de annyira hülyék ( jó értelemben (( erre egyszer azt mondta valaki nekem: kurva, jó értelemben)) ) hogy egyszerűen kacagni támadt kedvem miközben játszottam azzal a nem túl tartalmas, mégis bámulatba ejtő játékkal.

Szerda

Végre itthon vagyok. Az utóbbi időben felettébb sokat várom, hogy itthon legyek. Nyilván azért, mert mindenki arra vár, amit csak ritkán, vagy nehézkesen, esetleg soha nem kap meg. Szóval kapun in, lépcsőn up, gépet be és indul a nyomul. Elég kocka dolog, no sebaj, ezt is kiheverjük, mint a vizitdíjat.

Beginning

Ez az első bejegyzésem! Boldog születésnapot Alaine blogocskája! Azon nyomban megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam mindannyiunk épülésére: ISTEN SZERET.